Cristiano Ronaldo aranylabdás. Már harmadszor. A ceremónia olyan volt, mint ő maga, ki is vívta sokak ellenérzését, pökhendi gesztusaival, támaszkodásával és főleg a harci kiáltásával. Számít ez bármit is? Sokaknak igen, nyilván ők még jobban utálják emiatt. Sokkal fontosabb azonban, hogy ez a mentalitás hátrány-e a pályán, egyáltalán lehet-e valakit a legjobbnak titulálni, ha ilyen. Erre már sokkal könnyebb a válasz: igen. A foci csapatsport ugyan, de az egyéniségeknek mindig is óriási szerepe volt benne, több mint egyszerűen csak annyi, hogy belövi a gólt vagy éppen kivédi egy játékos a 11-est. A Barcelona talán azért volt korunk legjobb csapata, mert fantasztikus edző és fantasztikus keret dolgozott együtt a sikerért, de közben minden idők egyik legjobb játékosa húzta a gárda szekerét. Olyan rekordok fűződtek a katalánok sikereihez, amiket elsősorban Lionel Messi tart, nélküle ez nem sikerült volna. Akkor most a csapat vagy az egyéniség számít? Mindkettő visszahat a másikra.
És elérkeztünk CR7-hez. Két dolgot ugyanis nem lehet kétségbe vonni. 1) A Real Madrid mint csapat sikeres, és trófeák sorát nyerte az elmúlt egy évben. Többet, mint bármelyik más alakulat. 2) Ez alatt az egy esztendő alatt Cristiano ontotta a gólokat. Többet szerzett, mint bármely más játékos.
Persze lehet mondani, hogy Neuer meg milyen jól védett, de sajnos a foci már csak ilyen. Gól nélkül nem lehet meccset nyerni, nagy védésekkel és gólok nélkül csak a döntetlen elérhető. Így mindig többet ér, ha valaki olyan poszton játszik, amelyen nagyobb beleszólása van az eredmény alakulásába. Minden tiszteletem a német kapusé, korszakos egyéniség, de egy olyan jó erőkből álló csapatban, mint a német, azért nehezebb kitűnni és könnyebb eredményesnek lenni.
Ami Ronaldo-t illeti, neki nem sikerült olyan jól a VB, de egyrészt sérült volt, másrészt meg nem mindegy, milyen válogatottban játszik az ember. Nem véletlen, hogy a német, az argentin vagy éppen a brazil csapat sokkal több emberből meríthet, mint a portugál. Ettől még alakulhatott volna jobban is a luzitán együttes sorsa, de egy néhány hetes torna kimenetele sok mindentől függ, sokkal objektívebb képet mutat egy teljes esztendő teljesítménye. Én örülök, hogy a VB nem nyomott annyit a latban - bármennyire is nézett esemény, a klubfoci előre törése azért eléggé a háttérbe szorította már a nemzeti válogatottakat.
Sokan emlegetik egyébként, hogy a foci csapatjáték, és egy olyan önző és egoista játékos, mint Cristiano Ronaldo, nem méltó arra, hogy a legjobbnak nevezzék. Tény, hogy kellenek társak is, de azért érdemes egy-egy pillantást vetni a csapatokra, ha egy nagyon fontos meccsen kiveszik belőlük a legjobbjukat. Brazília Neymar nélkül vagy a Barca Messi nélkül azért mégsem olyan veszélyes. Ez igaz a Real-ra, és ez nem igaz mondjuk a Bayern Münchenre vagy a német válogatottra. Éppen ezért is nehéz tőlük kiemelni valakit. De ha a legjobb játékosról van szó, akkor muszáj ezt megtenni, mégsem lehet egy egyéni díjat 11-16 játékosnak odaadni.
Real Madrid szurkoló vagyok, pláne azóta, amióta a portugál csatárfenomén a csapatban játszik. Természetesen elfogult a véleményem, nem is akarok meggyőzni senkit. Jobb-e CR bal lába, mint Messié? Nem jobb. Alacsonyabban van-e a súlypontja, mint az argentinnak? Természetesen nem. Több gólt lőtt a spanyol bajnokságban a Barca klasszisa, mint a portugál? Igen. Címek, kupák egész sora bizonyította, hogy Messi dominált az utóbbi években. De vannak dolgok, amik nem változnak. Ronaldo szuperegoista. Az volt, és az is marad már.
Lehet a fociba belevonni a személyiséget, kell is. Megítélni valakit, kedvelni vagy utálni azonban szubjektív dolog. Ami objektív, az egy adott teljesítmény eredője. A csapat nyer. Márpedig ahol ez az ember ott van, az az alakulat többnyire győz. Ha nincs ott, kevesebbszer teszi. Ilyen egyszerű. Annak ellenére győznek, hogy ez az ember ilyen ellenszenves, sőt sokszor éppen azért. Aki valaha magas szinten sportolt vagy éppen alaposan megfigyelte az élsportolókat, tudja, milyen fontos kérdés a motiváció. Egy dolog, mire vagy képes, és egy másik, mit hozol elő rendszeresen ebből a tudásból. Ha valaki jóllakhatott volna a sikerrel, az Jordan, Gretzky vagy éppen Messi. Miért ők a legnagyobbak? Mert mindig szem előtt tartották csapatuk mellett az egyéni érvényesülésüket is. Így megy ez.
Cristiano Ronaldo-ban éppen az a legcsodálatosabb, ami miatt a legtöbben nem szeretik. Az az elképesztő arrogancia, amivel - néha szó szerint - ellöki a saját társait is az útból, csak hogy ő lője be a gólt. Ez az, ami folyamatosan arra sarkallja, hogy mindig ő nyerjen meg minden párharcot. Ez az, ami olyan sokszor kihozza belőle a sértett, hisztis megmozdulásokat, ez az, amiért dörzsölt megoldások ( pl. műesések ) végrehajtására készteti. Ezért reklamál olyan hevesen, ezért sérelmezi felháborodottan, ha "bántják". Nem tud veszíteni, rossz vesztes, nincs helyén az igazságérzete. Ha ezek nem lennének, akkor bizony a sok extra megoldás sem lenne, ez az ember egy lenne azok közül a kiváló sportolók közül, akik nagyszerű egyéniségek ugyan, de nem tartoznak a leges-legjobbak szűk táborába. Ronaldo-t a hibái nélkül nézni nem lehet, nélkülük nem lenne a legjobb sem. Így kerek egész, minden összefügg.
Ezért lövi ő a legtöbb gólt a csapatában. Ezért az övé a legjobb helyzetkihasználás. Ezért ilyen hihetetlen a fizikuma. Ezért ilyen technikás. Ezért tud mindkét lábával egyformán veszélyesen lőni. Közelről vagy távolról, neki mindegy. Ezért fejel olyan fantasztikusan. Ezért ilyen pontos szabadrúgáslövő, és ezért ilyen higgadt a 11-eseknél. Ezért segít be olyan sokszor a védekezésben. Ezért ilyen veszélyes a szögleteknél. Ezért képes olyan gyorsan a saját kapujától végig sprintelni egy kontrát. Ezért ad mindenkinél jobb gólpasszokat, ha éppen gólpasszt akar adni. ( Többnyire nem akar. ) Ezért nyer olyan sokszor a Real Madrid. És ezért kap ki olyan sokszor is.
Ezért ő a világ legjobb játékosa.
