Világéletemben utáltam a pizzát, és a haverom által nemrég vásárolt szivacs állagú büdös paca kifelé menet megy is a kukába. Nem mondom, hogy nem ettem még belőle jóízűen, de a legritkább esetben fordul elő, hogy pénzt fizetek ilyesmiért, és lám, még akkor se eszem belőle, ha momentán nem került nekem semmibe. Semmi bajom az olaszokkal, de amikor nemrég Milánóban jártam, akkor is inkább valami penneféleséget választottam. Hogy mi a bajom vele, azt nem tudom, a tortaalapot se szeretem meg a piskótát, és a cukorral átitatott paradicsomlétől is behányok. Olyan érzésem van, amikor pizzát eszem, mintha egy farostlemezt kellene lenyomnom a torkomon némi feltéttel.
Mindennek a legalja azonban a mirelit pizza. Értem én, hogy óccsó, de hát ennyi erővel melegített sarat is nyomhatnánk a gyomorunkba. Nem tudom, mire fel ez a pizzamajszolás, szerintem még csak nem is olaszmajmolás, mert nekik a pofájuk leszakadna, mi mindent adnak el ezen a néven. Talán Amerika a hibás vagy Szaddam Husszein, ahogy tetszik.
A melegített pizzához hasonlóan szar a kihűlt is, pedig hoznak abból is rendesen, nem is beszélve azokról, akik már eleve nyersek. Jó, vissza lehet küldeni, de hát az ember azért rendel ilyesmit, mer' éhes, a kurva anyjukért hozzák ki még később. Ja, és mi a fene kerül ebben a szarban ennyibe??? Tegnap valami 1600 forint volt a pizza, de még csak nem is laktató.
Persze, ízlések és pofonok, tudom én. De akkor inkább már egy pofon.
