Egészen furcsa egy ilyen eredményt még leírni is, de hát ez volt tavaly is, amikor a Bayern verte 4-0-ra a Barcelonát. Ilyen szinten is kialakulhat ekkora különbség, de ez még távolról sem azt jelenti, hogy ez a valós differencia.
Most - és az előző meccsen - szinte minden összejött a Madridnak, és semmi a németeknek. Mivel ennyi véletlen nincsen, szerintem épeszű ember nem vonhatja kétségbe, hogy a párharcot a királyi gárda megérdemelten nyerte.
Amikor a madridi meccs elkezdődött, komoly aggodalom volt bennem, hogy a Bayern rövidre zárja a küzdelmet. Óriási fölényben kezdtek már a Bernabeuban is, azt tették, amit a Barca éveken át, és azt, amit a Bayern hétről hétre a Bundesligában. Előbb-utóbb a fölény góllá érik. Néha még az sem gond, ha közben elmegy egy-kettő kontra, a Bayern képes fordítani. A Real Madrid persze nem Werder Bremen, de azért nem ilyen egyszerű a dolog. Madridban nagyon korán sikeresen végig vezetett egy kontrát a Real, hamar 1-0 lett, így a München még jobban igyekezett, hogy megszerezze a kincset érő idegenbeli gólt, így Ronaldoék vígan kontrázhattak. Óriási hibának tartom, hogy végül csak 1-0 lett, ennyi nagy helyzetet kihagyni luxus egy ilyen párharcban. A végén ráadásul a Bayern megszerezhette volna az egyenlítő gólt, de egészen egyszerűen semmi sem ment be nekik.
Ami a visszavágót illeti, szintén úgy gondoltam: a németek olyan erősek, hogy gyorsan bevágnak egyet, és akkor fordul a kocka. Nem így lett, de ebben azért sok minden más tényező is közrejátszott. Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a spanyol csapat játékosai ennyivel jobbak egyénileg, és Guardiola képességeit kritizálni is dőreség lenne. Hogy Ribéryék miért nem tudták mégsem azt nyújtani, amire képesek, annak elsősorban lelki, motivációs okai lehetnek. Az akarati tényezők és nagy adag mák. Először is: a portugál bírót mintha a Real Madridnak találták volna ki. Nem is értem, hogy választhatták őt. Az első ítéletei teljesen elfogultak voltak a három portugált a kezdőjében szerepetető Reallal szemben. Ez aztán rendesen felhúzta Mandzsukicsékat. Ráadásul a Királyi Gárda megint a semmiből talált egy gólt az elején, hiába támadott a Bayern többet, hiába uralta a játékot. A második, szintén pontrúgásból kapott gól után is azt éreztem: a bajorok még mindig képesek a visszatérésre. Egyszerűen nem volt szerencséjük. Ha ők is képesek lettek volna találni egy gólt, bármiféle véletlen folytán, valószínűleg átbillent volna a motivációjuk. A Real Madrid gyilkos kontrájánál én egy olyan frusztrációt éreztem már a vörös mezesekben, amit nem a képességek, hanem a szerencse hiánya okoz. A villámgyors visszatámadásra sokan bántóan el sem indultak hátra, aki meg igen, azt is csak poroszkált. Még így is könnyen kimaradhatott volna a helyzet, kevés hiányzott a leshez és a védéshez is. De hát bement, mint ahogy szinte minden döntő pillanatban a fehéreknek kedvezett a szerencse.
Van egy dolog, amiben a Real Madrid a legjobb a világon. Ez pedig az arrogancia. Cristiano Ronaldo eklatáns példája ennek, elég csak ránézni. Amellett, hogy kiváló játékos, olyan attitűdje van, ami felhúzza az ellenfeleit, így még nehezebb ellene játszani, mert az embert erősen befolyásolja a szenvedélye. Nehéz hideg fejjel megközelíteni őt, ez pedig együtt már túl sok. Ráadásul Ronaldo nincs egyedül a féktelen arroganciájával. Pepe, Ramos ugyanezt megteszik hátul, rendkívül dörzsöltek, alattomosak és mocskosak, hangsúlyozom, amellett, hogy kiváló képességekkel megáldott játékosok. Még Carvajal is, akinek pedig ott van a hátsóján a tojáshéj, úgy ment neki a labdát "védve" Riberynek, mintha fel akarná öklelni, majd rögtön a kontakt után hanyatt vágta magát. A portugál bíró meg persze bevette. Az olyan idegbetegek, mint Mandzsukics és Ribery meg felvették a kesztyűt. Tény, hogy a Real-játékosok dobálták magukat, de hát ehhez mondjuk az is kellett, hogy mondjuk a horvát dorgálóan odacsapjon nekik. Az, hogy ki ütött először, már senki sem tudja. Láthattuk Ribery pofonját, amit Carvajalnak kevert le, simán pirosat ért, de csak nem gondolja senki, hogy ennek nem volt előzménye? Volt, kisezer, csak azt nem vette a kamera vagy nem lassították vissza. Hogy a bírók közben mit néztek, azt nem tudom, de hát egy ilyen meccsen nincs könnyű dolguk. Mindenesetre ebből a csihi-puhiból annak ellenére a Real Madrid jött ki jobban, hogy Dantét igazából ki kellett volna állítani, olyan brutálisan lépte le Ronaldót, és Riberynek is járt volna a piros, ez kétségtelen. Mégis azt mondom: ha nem ez a portugál bíró vezeti a meccset, a Real akár ki is eshetett volna.
A második félidőben a Bayern München megmutatta, hogy nagyon erős csapat, de szerencsétlen. Guardiola rendesen összekapta őket, a Real Madrid meg már tartalékolt. Itt is megmutatkozott, mekkora szerepe van a lelki, akarati tényezőknek: mivel a továbbjutás már zsebben volt, a Real visszavett, a München játékosai meg gépiesen, de fásultan tették a dolgukat. Így aztán unalmas lett a meccs, és kevesebb lett a gólhelyzet. A München így elkerülhette a katasztrófát, és csak így. Ha a bajorok továbbra is eszetlenül és esélytelenül próbáltak volna gólokat lőni, ezzel magas hőfokon tartják a Realt is, és még jobban beleszaladtak volna a késbe, talán 1-5, 1-6, 2-8 is lehetett volna a vége. Okosan belátták, hogy jobb, ha óvatosabbak, így elkerülhetik a még nagyobb kudarcot.
Hogy a végén mégis a Real szerzett negyedik gólt, és nem a Bayern München szépített, már megint szerencse dolga. Nem volt benne a játék képében, hogy vendég gólnak kell lennie, erre jó példa az a Coentrao - Ronaldo bénázás, amit pár perccel korábban hajtottak végre nagy helyzetben. Teljesen tompák voltak már ők is, minden eldőlt már régen.
A konklúzió, hogy az 5-0-s különbség elsősorban a nagy szerencsének köszönhető, a Real pont akkor találkozott a Bayernnel, amikor ez a tragédia a véletlenek sorozatának köszönhetően megtörténhetett. Ettől persze a továbbjutás teljesen jogos, és a németeknek is el kell gondolkodniuk azon, hogyan menedzselnek végig egy teljes szezont. Egészen egyszerűen "túlnyerték" magukat, ez pedig ilyen szinten olyan motivációs problémákhoz vezethet, amik elegendőek egy nagy vereséghez, ha a szerencse sem áll melletted. Valaki írta: ha tízszer játsszák le ezt a párharcot, tízszer a Bayern veszít. Hát, egy túróst! Több olyan pontja volt a szezonnak, amikor pont a fordítottja jött volna ki. A Bayern München abban biztosan felülmúlja a Realt, hogy több jó játékosa van, abban meg a Real jobb, hogy Ronaldo és Bale szintű szuperklasszis nincs a németek keretében. ( Sem. ) A legfontosabb különbség szerintem is az, hogy a Real Madrid még óriási harcban van a bajnoki címért, míg a Bayern már nem, így most élesebbek, szerencsésebbek, hatékonyabbak voltak.
