Egy helyett két filmet kap, aki megnézi Nancy Meyers soros romantikus vígjátékát, vagy mi a fenét. Nem vagyok a 66 éves hölgy rendező nagy rajongója, igaz, nem is én vagyok a célcsoportja az olyan filmeknek, mint a Holiday vagy a Minden végzet nehéz.
Ettől függetlenül kíváncsian ültem le ehhez a filmhez, mert az alapsztori tetszett: sikeres New York-i ( bocsi, Brooklyn-i ) online divatcég felvesz egy szenior gyakornokot, akit a kétszeres Oscar díjas, 72 éves Robert de Niro alakít. Gondoltam, vicces lesz, ahogy a vén gyakszi bénázik majd a hipszterek között. Persze, volt ilyen is, de ebből volt kevesebb, mert - mint kiderült - a cseppet sem ifjú kezdő maga a tökély.
Még ezzel sem lett volna nagy baj, mármint, hogy a vén csont kioktatja a kis pöcsöket mindenből, ami munka, meg élet, ha valahol a film felénél nem jön meg menetrendszerűen a bonyodalom. Vagy a bonyodalomnak szánt hülyeség. Én akkor vesztettem el az érdeklődésemet, és kezdtem nyomogatni a mobilomat, mikor egyre fényesebbé vált a mellettem fekvő nejem szeme, de mondtam már, hogy nem én vagyok a célcsoport.
A főhősnő - Anne Hathaway rutinszerű alakítása - sikeres üzletasszony, de sikertelen feleség, a gyesen lévő apuka jól(?) meg is csalja. Persze az öreg gyakornok, aki közben napok alatt családi barát, amolyan mindenes pótnagyapa lett, mindezt meg tudja, ám diszkréten hallgat. Aztán egy kiküldetés során mégis csak megosztja vele a főnökasszony az érzéseit, innentől kezdve pedig már csak nyűglődés van, meg szipogás, nyoma sincs semmi humornak. Azért lehetett volna (?) ezt a két műfajt rendesen is mixelni, láttunk már ennél jobban összeálló egységet is, tényleg az az ember érzése, mintha egy teljesen másik filmet nézne nettó egy óra után.
Korábban már említettem, hogy De Niro karaktere, Ben maga a tökély, és tényleg, semmiféle fogást nem lehet találni rajta. A frissen megözvegyült egykori vezető okos, érzékeny, igazi úriember, imádják a nők, öregek, fiatalok, gyerekek, mindenki. Nem tudom, mennyire kihívás egy ilyen tökéletesen lehetetlen karakter bőrébe bújni minden idők egyik legjobb színészének, szerintem semennyire, sőt. Hogy ez a jó öreg Bobot nem idegesítette, az is tuti. Alighanem őt csak a fizetési csekkje érdekli. Nyilván nem kapott 20 millió dollárt ezért, mint az Apádra ütök utolsó két darabjáért, de azért biztosan nem aprópénzért lett brooklyn-i szuperpapi. Még New Yorkból sem kellett kimozdulnia a forgatás miatt. Voltaképpen mondhatjuk, hogy irigylésre méltó a karrierje: eljátszott mindent, amit akart, óriási alakítások állnak mögötte, és idősen is megtalálják őt a szerepek, még mindig képes elvinni egy mozit a hátán, még akkor is, ha ezek főleg vígjátékok.
Anne Hathaway viszont borzasztóan idegesítő ebben a filmben, ami csak akkor elfogadható, ha a rendező így akarta láttatni a női főszereplőjét. Pedig ő is kiváló színésznő, feltéve persze, ha a szerep, a forgatókönyv egyáltalán eljátszható magas minőségen. Nos, az ő szerepe sem ilyen. Az önérzetes nagyvárosi nő, a girl power abszolút sztárja tulajdonképpen az egész sztorit végig bénázza, kész csoda, hogy sikeres a vállalkozása. Otthon is képtelen kezelni a helyzetet, a szüleivel katasztrofális a kapcsolata, szóval kész csőd. Mi a megoldás? Minden le van szarva, a cég a legfontosabb! A többi meg majd csak elrendezi magát. ( És tényleg! )
A két főszereplő mellett ( mögött ) aztán van még pár szerencsétlenül gyenge karakter, kezdve a főállású anyuka férjjel, akinél keresve sem találhattak volna ellenszenvesebb, bénább figurát Anders Holm személyében. Egyszerűen borzasztó, de tényleg. A vicces gyakornok kíséret meg inkább kliséret, annyira elnagyolt mindegyik, ráadásul Meyers szerint minden 70 év alatti férfi egy kis pöcs, értjük.
A rendezőnő ezúttal sem volt képes kihagyni kedvenc témáját, az időskori szerelmet, amit korábban a Minden végzet nehézben és az Egyszerűen bonyolult című filmjeiben láthattunk. Ben ugyanis azonnal beleszeret a munkahelyi masszőzbe, akit Rene Russo alakít a botox miatt sajnos arcjáték nélkül. Tudják, ő volt a szexi harmincas a Halálos fegyverben - ez is mutatja, hogy rohadtul telik az idő: itt bizony már GMILF-et alakít. ( 61 évesen. ) Roppant kínos szál volt ez a filmben, pláne a farokfelállítós munkahelyi masszázs miatt, de hát már annyiszor mondtam, hogy nem én vagyok a célcsoport.
Hanem a nők. A nők, akik "Kovács Ákos szerint" a szülésre születtek e világra, pedig hát tudnak ők karriert is építeni, ugyanúgy, mint a férfiak. Ha meg nem, az sem baj, majd csak észhez tér a csapodár férj és jó anyja lesz a gyereknek az anyja helyett is. Kb. ez a tanulsága ennek a filmnek, meg az, hogy az igazi férfiak ha nem is haltak ki, de bizony fél lábbal a sírban vannak, mint szegény Bob De Niro.
