A magyarok veretlenül, csoportelsőként jutottak ki az EB-re, ráadásul 1972 után először "egyenes ágon", azaz pótselejtező nélkül. Ez hatalmas eredmény, pláne, hogy többször kellett fordítanunk hátrányból - a csapat megmutatta az erejét.
Ennyi volt, köszönjük a figyelmet, hajrá magyarok!
De...
Amit most írok, az "hazaárulás" lesz egyesek szemében, mert hogyan is lehetne kritizálni az aranylábú focistánikat egy ilyen siker után??? Nem is akarom őket bántani, ők a maximumot hozták ki magukból, mindenki, az egész válogatott, a sportvezetők, sőt a szövetség is megtette, ami tudásából telt, és ez eredményt is hozott. Egy többéves folyamat jogos következménye mindez, több szenzációs eredménnyel megfűszerezve. A sikeren nincs mit magyarázni, én most mégis megpróbálom.
Nézzük először 1972-t! 32 csapat indult a selejtezőkben, a magyarok megnyerték a selejtező csoportjukat, hat meccset játszva, többek között a franciákat megelőzve. A nyolc csoportgyőztes felezte egymást, mi a románokkal két döntetlent játszottunk a playoffban, a harmadik meccsen, semleges pályán, Belgrádban harcoltuk ki az EB-döntőbe jutást egy 89. percben szerzett góllal. Az EB-n végül negyedikek lettünk.
Ezt követően 44 éven át hiába próbálkoztunk, nem sikerült kvalifikálni az EB-re. Leginkább azért nem, mert az a torna még a VB-nél is "elitebb" mezőnyt jelentett, még 1992-ben is mindössze 8, és még 2012-ben is csak 16 csapat játszhatott a döntő tornán. 2016-ban azonban már 24 csapattal rendezték meg az Európa-bajnokságot, és ez volt a döntő fordulat a magyar válogatott számára. Nagyon röviden ez azt jelenti, hogy Európa 16 legjobb csapata között csak ritkán ( sohasem.. ) volt ott Magyarország az elmúlt évtizedekben, és nem is sikerült kijutni egy tornára sem. Mi változott? Hát, nem sok minden, csak magasabbra emelték a résztvevők számát az Eb-n. De még ez sem elég ahhoz, hogy egy csapat kijusson automatikusan, kell egy jó sorsolás, és egy jó selejtezős teljesítmény is.
A 2016-os EB-re úgy jutottunk ki, hogy a selejtező csoportunkban a harmadik helyen végeztünk, és a norvégokat ütöttük ki a playoffban, két emlékezetes meccsen, remekül játszva. 2020-ban még inkább rezgett a léc. Csak negyedikek (!) lettünk a selejtező csoportban, de még így is kijutottunk. Mindez köszönhető a kiváló Nemzetek Ligája szereplésnek, ami miatt ismét bejutottunk a pótselejtezőbe. Ott éltünk a lehetőséggel, és előbb Bulgária, majd Izland ellen kiharcoltuk az EB-döntőbe jutást. A nagy "nyugati" csapatokat végig sikerült elkerülni, sem a csoportban, sem a playoffban nem volt ilyen válogatott az ellenfelünk.
Fontos megérteni, és nem lebecsülni a sportpolitikai hatást, ha a modernkori EB-történelmet vizsgáljuk. Az elmúlt évtizedekben tovább darabolódott Európa, így míg 1972-ben 32 csapat vett részt a selejtezőkben, ma már 55. Érthető, hogy emelni kellett a döntő torna létszámát. Az új arány a kiscsapatoknak kedvez, hiszen 50 éve még csak mindössze az országok 12,5 százaléka juthatott ki az EB-re, manapság már a 43 százaléka, azaz kishíján a fele az indulóknak. Azt hiszem, nem kell magyarázni, mennyivel könnyebb ez a kisebb válogatottak számára. Az sem meglepő, hogy ezt a többség megszavazta, és jól is van ez így. Ennek köszönhetően olyan országok csapatai is ott lehetnek az EB-ken, akiknek ez vagy soha, vagy évtizedekig nem sikerülhetett. Ha egy ország - pl. Magyarország - stabilan a 20-25. legerősebb válogatott volt Európában, nem igazán volt esélye kijutni, most azonban úgy is jó esélye van, hogy majdnem pont ugyanott áll az erősorrendben.
De még ez sem volna elég. Az Orbán-rendszer sportszeretete,és azon belül a foci magasba emelése nélkül mindez nem lenne lehetséges. Hatalmas sportpolitikai gépezet és rengeteg pénz van ezek mögött a sikerek mögött, nagy lobbitevékenység a háttérben, gigantikus stadionépítések az előtérben. Az elitcsapatok, így a Fradi és a válogatott olyan állami támogatást kapnak, amelyek már európai szinten is versenyképesnek számítanak. Az EB létszámemelése is a Csányi-féle MLSZ-lobbi egyik sikere, és akkor még nem is beszéltünk a Nemzetek Ligájáról, amelynek a jelentősségét nem lehet alábecsülni.
Vagyis dehogy is nem lehet, meg is tették ezt az olyan nagycsapatok, mint például Anglia vagy Németország. A Nemzetek Ligája a másik olyan sorozat, amely a kis országok felzárkóztatását szolgálja, igen, a nagyok kárára. Ez egyfajta esélykiegyenlítő rendszer. Ennek köszönhetően volt ott pl. Észak-Macedónia a 2020-as EB-n, az úgynevezett "D-ágon", megelőzve Grúziát, Koszovót és Fehéroroszországot, és bizony ennek köszönhetően lehettünk mi is ott a részben saját rendezésű 2020-as tornán, a covid miatt 2021-ben.
A nagycsapatoknak azonban nincs ekkora szükségük a Nemzetek Ligájára, ugyanis ők amúgy is biztosan kijutnak a selejtezőkből. Ez rendre meg is történik, a 24-be azért mindig minden nagycsapatnak sikerült is bekerülni. A Nemzetek Ligáját azonban nem szabad lebecsülni még így sem, mert az ottani jó eredményeknek más következménye is van. Ilyen például az, hogy a következő EB-sorsoláson magasabb kalapba kerülhet egy-egy csapat. Így került Magyarország első kalapba, története során először. Így jöhetett létre ez a csoport: Magyorország, Szerbia, Bulgária, Montenegró, Litvánia. Egy egészen elképesztő, "ex-KGST" kvintett, csupa kisebb és szegényebb országgal, mint mi. Szerbia még így is erősebbnek tűnt, de az első két helyre nagyon is reális esélyünk volt, köszönhetően annak, hogy létezik a Nemzetek Ligája. Hát, ezért volt nagyon fontos, hogy ezt Csányiék kitalálták, és végigvitték a kezdeményezést!
Hiába alakultak ki azonban sokkal erősebb csoportok, végül minden, Nemzetek Ligájában talán kissé gyengébben szereplő, és rosszabb kiemelési számot kapó nagyválogatott kijutott az EB-re. Ez is bizonyítja azt, hogy az NL valójában csak a kicsiknek fontos.
Mivel most mindenki hurráoptimista, a fentieket sokan elfelejtik, de ezeket mind bele kell számítani a sikerbe. Ezek nélkül kevés lenne az a sok pozitívum, amit már annyi helyen megénekeltek: a remek csapategység, a kiváló szövetségi kapitány, a taktikus és eredményes játék, a fantasztikus közönség, a világsztár vezéregyéniség, a megérdemelt mázli és a jó "igazolások" ( Orban, Nego, Styles, Kerkez stb. ).
És ami talán a legfontosabb! Attól, hogy Hollandia vagy Olaszország lemaradt egy-egy tornáról, attól ők még óriási erejű futballhatalmak. Attól, hogy a német válogatott történelmi mélységben van már jó ideje, attól még Európa egyik legerősebb focinemzete a német. Attól, hogy a magyar válogatott rendszeresen kijut az EB-re és a Fradi meg állandó csoportkörös az európai kupákban, még nem "gyógyult meg" a magyar labdarúgás. Ehhez sokkal több kell. A magyar sportsikereket mindig is az elitista megközelítés jellemezte, azaz nem alulról építkező rendszer, hanem túltámogatott profi sport ( igen, még a szocializmusban is ), és nagyon elhanyagolt hátország. Ez most sem változott, és jó lenne, ha változna már végre, az elitosztagok sikerén felbuzdulva.
A csehek vagy a délszláv országok focisikerei mögött komoly tömegsport- és utánpótlás háttér van, náluk arányaiban sokkal több az igazolt ladarúgók száma, és az utánpótlásuk is széles, folyamatos. Csak akkor van értelme a válogatott és az elitklub(ok) sikereinek, ha ezeket követik a sikerek a tömegsportban és az utánpótlásban is. Így lesz a magyar foci fentartható, kifizetődő és VALÓJÁBAN erős.
Az első lépéseket megtettük, nagyon várom a folytatást! Hajrá magyarok!!! Szép volt, fiúk!
